Saját blog, saját hang: amit az első bejegyzések tanítanak
Mitől lesz egy személyes blog olvasható, hogyan találod meg a hangodat, és mire figyelj, mielőtt a magánéletedből írsz a nyilvánosság előtt.
Megjelent:
Az utóbbi hetekben új motorra költözött ez a blog: WordPressre, arra az ingyenes, nyílt forráskódú rendszerre, amelyen ma rengeteg személyes napló fut. A költözés jó alkalom volt arra, hogy végiggondoljam, mitől szeretek blogot írni és olvasni. Ezekből a jegyzetekből lett ez az írás.
A blog nem újság, és nem is napló
A személyes blog valahol a kettő között van. Nyilvános, mint egy újság, de egy ember hangján szól, mint egy napló. Ebből a kettősségből jön az ereje: olyan dolgokról is írhatsz, amelyek egy lapba sosem kerülnének be, egy kedves reklámról, egy sorozatepizódról, egy esős szegedi délutánról. És olvasói is lesznek, mert mások ugyanezeket a dolgokat élik meg.
Hogyan lesz saját hangod?
- Úgy írj, ahogy beszélsz. Ha hangosan felolvasod a bejegyzést, és nem a saját mondataidnak hangzanak, írd át.
- Egy bejegyzés, egy gondolat. A rövid, egy témára fókuszáló írást szívesebben olvassák végig.
- Adj címet, ami elárul valamit. A „Hétfő” kevesebbet mond, mint „Hétfő, amikor elromlott a villamos”.
- Képpel vagy anélkül, de legyen ritmusa. A bekezdések legyenek rövidek, a képernyőn nehezebb hosszú tömböt olvasni.
Rendszeresség nyomás nélkül
A blogok többsége nem rossz írás miatt hal el, hanem mert a szerzője elfárad. Nem kell minden nap írni. Jobb hetente egyszer valami, amit szívesen írtál, mint naponta egy kötelező bejegyzés. A régi írásokat a kategóriák és a címkék rendben tartják: a WordPress újabb kiadásaiban már címkézni is lehet, így egy év múlva is megtalálod, mit írtál a kedvenc sorozatodról.
A hozzászólások
A blog attól lesz élő, hogy válaszolnak rá. Válaszolj vissza, ha valaki ír, köszönd meg a pontosítást, és ne vedd magadra, ha valaki nem ért egyet. A kommentekben kialakuló kis közösség sokszor értékesebb, mint maga a bejegyzés.
Amit inkább ne
Mielőtt megnyomod a közzététel gombot, gondolj arra, hogy amit egyszer kiírsz, az ott marad. Ne írj mások magánéletéről, ne tegyél ki róluk fotót a beleegyezésük nélkül, és a saját lakcímedet, telefonszámodat se oszd meg. A személyes hang nem azt jelenti, hogy mindent el kell mondani, hanem azt, hogy amit elmondasz, az a tiéd.
Ez a blog is ezt próbálja: kevesebb zaj, több saját mondat. Köszönöm, hogy olvasod.